Alma a fájától…

A Cranach név bizonyára mindenkinek ismerősen cseng. Csakhogy itt most nem a reneszánsz festőfejedelemről Lucas Cranachról (1472-1553) lesz szó, hanem modern kori leszármazottjáról, Wilhelm Lucas von Cranachról (1861-1918). Nos, a XX. sz-i rokon sem szenvedett hiányt kreativitásban, ellenkezőleg, szorosan ősei nyomában járt. A ’nagy’ Cranachok  (Lucas és fiai: ifj. Lucas és Hans) a kor kiválóságai voltak, számos arckép fűződik nevükhöz. Hölgyportrék esetén mesterien, már-már plasztikusan adják vissza az általuk viselt ékszereket, így betekintést nyerhetünk egy olyan világba, ahonnan csak nagyon kevés ékszer maradt ránk (megsemmisültek, beöntötték őket, vagy egy későbbi kor ízlése szerint átalakították). Id. Lucas Cranach: Salome Keresztelő Szent János fejével, 1530-as évek; Budapest, Szépművészeti Múzeum Az ifjú Wilhelm Lucasra feltehetően nagy hatással volt a festődinasztia alapítója, hiszen szakmai…

Tovább

Szebb a páva, mint a pulyka….

Mondhatjuk, hogy az attól függ… Mert, ha a karácsonyi vacsoráról van szó, akkor inkább a pulykát preferálom, de ha mondjuk arról, hogy a blézeremre melyiket tűzném ki szívesebben, hát nem sokat haboznék a válasszal. 🙂 A páva Indiából származik, az isteni kegyelem, szépség és megújulás szimbóluma, a Nap jelképe. Ókori kereskedők közvetítésével került át Európába, a görögöknél a halhatatlanság egyik szimbóluma volt (hiszen farktollai a csillagos égre emlékeztetnek, húsáról pedig azt tartották, hogy nem romlik meg). A középkor óta a bűnöket, főként a gőgöt és hiúságot jelképezi. Kezünkben a választás, hogy az ókori, vagy inkább a középkori ideákkal azonosulunk.Ha lehet, akkor én inkább az előbbit választanám, és mondanék pár szót erről a lenyűgöző pávás brossról. Nos, keletkezése a Belle Époque-ra…

Tovább