Marie Antoinette, a nő, akinek csak nehézséget okoztak az ékszerek….

Biztos mindannyian hallottatok már a XVIII. sz. végét körbelengő gyémánt nyakék botrányról. A fent említett hölgynek: Mária Terézia lányának, egyben XVI. Lajos nejének ehhez ugyan semmi köze nem volt, mégis egybeforrt nevével a galád tett. Marie Antoinettnek ez a skandallum nem jött jókor, mert mind a francia udvar, mind a pórnép körében osztatlan népszerűtlensége csak tovább fokozódott. Sokan állítják, hogy fejvesztéséhez a „ gyémántos balhé” is hozzájárult. No, de szegény párának nem csak a gyémántokkal nem volt szerencséje, hanem a gyöngyökkel sem… Történt ugyanis, hogy még 1792-ben (dekapitációja előtti évben) megbízott egy hozzá közel álló személyt, nevezetes Lady Sutherlandet (a brit nagykövet feleségét) egy titkos küldetéssel. Ez abból állt, hogy különleges gyöngyökből (és gyémántokból) álló gyűjteményét ki kellett csempészni Franciaországból….

Tovább

Boldogasszony csipkéje

Nem tudom nektek ismerős-e ez a kifejezés, régi, népies elnevezése a málnának… Egy különleges ritkaságot szeretnék bemutatni: málnát, vagy ha úgy tetszik szőlőfürtöt mintázó piros turmalint, más néven rubellitet.  A kő feltehetően Burmából származik, súlya 260 ct, méretét tekintve pedig: 4 x 2,7 x 2,3 cm. A kivételes természetes formát, ügyes aranyművesek hangsúlyozták ki az arany hátterű, zöld zománc levelekkel. Eredetileg II. Rudolf kincstárát gazdagította és tudvalevő, hogy a király a manierizmus pártfogójaként rajongott mindenféle furcsaságért és különös természeti képződményért. A cseh uralkodó nővérétől -IX. Károly, francia király özvegyétől- örökölte. 1648-ban, a harmincéves háborúban a svédek megszerezték a turmalint, így új otthona Skandinávia lett, új gazdája pedig Krisztina királynő. Az ő halála után egy darabig még a stockholmi kamarában díszelgett…

Tovább

Nagy Katalin koronázási ékszerei II.

Múltkoriban ígértem nektek, hogy Nagy Katalin jogarjáról  külön teszek említést. Nem véletlen, hiszen a történelemben előforduló egyik legnagyobb és leghíresebb gyémánt ékesíti. Az Orlov nevet viseli mostanság a kő, de volt amikor Nagymogulnak hívták, ugyanis sokáig a delhi-i nagymogul kincseskamrája volt a lakhelye. Delhi ostroma idején innen eltűnt, majd érdekes módon valamivel később Orlov herceg egy perzsa kereskedőtől vásárolt II. Katalin számára egy kivételes méretű (190 ct) és tisztaságú gyémántot. Legújabb kutatások szerint a két kő azonos. A cárnő megkapta szerelmi zálogul a hercegtől (azt nem lehet tudni, hogy a gyémántnak örült jobban, vagy annak, hogy szeretője egy puccs segítségével államfővé tette… ehhez hites urát, III. Pétert ugyan el kellett tenni láb alól, de mint tudjuk, a szerelem nem ismer…

Tovább

Nagy Katalin koronázási ékszerei

Nagy Katalin (1792-1796) cárnő, uralkodása idején kiemelten támogatta az orosz kultúrát: számtalan palota épült ekkor, műalkotások és műkincsek ezrei láttak napvilágot. Koronáját nem megörökölte, hanem saját koronázására készíttette 1862-ben, amikor is egész Oroszország császárnője lett. A német származású udvari ékszerész, Georg Friedrich Eckart dolgozott rajta közel 2 és fél hónapon keresztül. 4936 darab gyémánttal (össz. karát: 2858 ct!) és 75 szem indiai igazgyönggyel van díszítve. A csúcsán lévő piros drágakő nem rubin (mint azt általában a koronaékszereknél feltételezik), hanem spinell, súlya 400 karát. Az országalma, szintén Eckart ötvös kiválóságáról tesz tanubizonyságot. A finom felpolírozott aranygömböt, gyémántokkal kirakott pántok szegélyezik, tetejét pedig egy 195 karátos ceyloni zafír ékíti. A koronaékszerek ma a Kremlben találhatók, a „Gokhran-Diamond Fund” részeként. A jogarról egy…

Tovább

Holbeinesque, avagy hogyan lesz a szőnyegből ékszer…

Nem, nem úgy, hogy szőnyegcsíkokat aggatnak nyak, kar, derék, stb. köré, bár lehet, hogy az sem nézne ki rosszul és éppen most adtam tippet egy ügyes kezű iparművésznek:-) Esetünkben másról van szó, ennél jóval szofisztikáltabb a megoldás. Nem kezdem Ádámnál, Évánál a történetet, de azért vissza kell mennünk az időben egészen a XVI. századig, VIII. Henrik korába. Az ő udvari festője volt ifj. Hans Holbein (1497-1543). Holbein 1531-ben végleg Angliában maradt, ugyanis a Hanza-kereskedők olyan bőségesen ellátták megbízásokkal, hogy esze ágában nem volt visszamenni Bázelbe. Két évvel később megrendelést kapott a királyi udvarból (ekkor még csak a fővadászmestert kellett megfestenie), majd valamivel később, már a zsarnokságáról elhíresült uralkodó portréján dolgozott. Szerencsétlenül (és fej nélkül) járt asszonyai közül szintén megfestett egy…

Tovább