Alma a fájától…

A Cranach név bizonyára mindenkinek ismerősen cseng. Csakhogy itt most nem a reneszánsz festőfejedelemről Lucas Cranachról (1472-1553) lesz szó, hanem modern kori leszármazottjáról, Wilhelm Lucas von Cranachról (1861-1918). Nos, a XX. sz-i rokon sem szenvedett hiányt kreativitásban, ellenkezőleg, szorosan ősei nyomában járt. A ’nagy’ Cranachok  (Lucas és fiai: ifj. Lucas és Hans) a kor kiválóságai voltak, számos arckép fűződik nevükhöz. Hölgyportrék esetén mesterien, már-már plasztikusan adják vissza az általuk viselt ékszereket, így betekintést nyerhetünk egy olyan világba, ahonnan csak nagyon kevés ékszer maradt ránk (megsemmisültek, beöntötték őket, vagy egy későbbi kor ízlése szerint átalakították). Id. Lucas Cranach: Salome Keresztelő Szent János fejével, 1530-as évek; Budapest, Szépművészeti Múzeum Az ifjú Wilhelm Lucasra feltehetően nagy hatással volt a festődinasztia alapítója, hiszen szakmai…

Tovább

Ha Art Nouveau, akkor René Lalique

Engedtessék meg, hogy rögtön exkuzálással kezdjem ezt az írást, de mérhetetlenül elfogult vagyok R. Lalique-kal kapcsolatban… Személy szerint, a legnagyobb Art Nouveau ékszerésznek tartom. Mind tervezés és kivitelezés, mind anyaghasználat területén géniuszi kreativitás és precizitás jellemzi munkáit. 1860-ban születetett a franciaországi Ay-ban, mely egy szőlőültetvényekkel borított kis falu (olyan jól ismert pezsgőmárkák otthona, mint a Veuve-Clicquot, és a Moët et Chandon). Véleményem szerint ez a nyugodt környezet, a lokális flóra –és fauna szeretete, -ismerete meghatározó lesz későbbi munkásságában.                         16 éves korától két évig élt Párizsban, ahol a híres-neves Louis Aucocq ékszerész tanonca volt, majd Londonban a Sydenham Art College növendéke lett. Ezutánvisszatért a francia fővárosba, ahol ékszereket, tapétákat,…

Tovább

A Darnley-ékszer titkos szimbólumai

A Lennox- vagy Darnley-medál (1571-8), a brit királyi gyűjtemény egyik legfontosabb korai ékszere. Állítólag Lady Margaret Douglas, Lennox grófnője (1515-78) rendelte férje, Matthew Stewart, Lennox grófja és Skócia régense számára, aki 1571-ben esett el egy csatában. Az elméletek megoszlanak arról, hogy az ékszert milyen alkalomra készítették. A szív alakú arany medált polikróm zománc jelenetek díszítik. Előlap: Hit, Remény, Győzelem és az Igazság alakjai egy kék üveg cabochonnal kirakott szárnyas szívet öveznek. Körülötte feliratos fehér zománcos szegély található, a szív fölött a Győzelem és az Igazság bas-relief alakjai egy rubinokkal és tábla csiszolású smaragddal kirakott koronát tartanak. Mind a korona, mind a szív zsanérral rögzített, kinyitva két szívet láthatunk, melyeket egy-egy nyílvessző szúr át, valamint a 16. századi skót nyelvű jelmondatot:…

Tovább

A fényűző reneszánsz gyöngyös csodái

A gyöngyök mindig önálló kasztot alkottak a drágaköveken belül. A XV. század újvilági tengereinek ajándéka még akkor is különc maradt, ha szépségben és értékben vetekedett a gyémánttal, smaragddal, vagy akár a rubinnal. Az a tény, hogy egy élőlénytől származik misztikussá, egyben hőn áhítottá tette. Az öreg kontinens arisztokrata, ill. tehetős polgári/kereskedő rétege néma ’hadjáratot’ indított a lehető legtöbb gyöngy megszerzéséért, hiszen az ekkorra már alapvető státuszszimbólummá vált. Térhódítása Kleopátra királynő nevéhez fűződik, aki lakomáján –egy szem pompás gyöngy segítségével – megnyert egy fogadást Antoniusszal szemben. Az Amerikából beáramló gyöngyök elindították a ’gyöngy-korszakot’ Európában, hamarosan olyan népszerűvé vált, hogy külön szabályozni kezdték mely társadalmi rétegek birtokolhatják és viselhetik. A képeken látható ragyogó reneszánsz násfák rövid betekintést nyújtanak abba, ahogyan a kor…

Tovább

II. Rudolf házi koronája

Az osztrák császári korona eredetileg II. Rudolf személyes koronája volt, ennél fogva két néven is ismert: II. Rudolf koronája, vagy az osztrák császár koronája. Eklatáns példája a reneszánsz/manierista ötvösművészetnek. Mivel a császári koronát Nürnbergben őrizték és csak a koronázás alkalmával hagyhatta el a várost, ezért több császár is saját koronát készíttetett. A legrégibb (képi) dokumentáció magánkoronáról, az az I. Miksa ábrázolás, mely Albrecht Dürertől származik. Valószínűsíthető, hogy ez szolgált II. Rudolf koronájának mintájául. Rudolf koronáját 1602-ben készítette Prágában Jan Vermeyen, a kor egyik aranyműves kiválósága. A korona három részből áll: alkorona (Kronreif), felső ív (Kronbügel)és mitra (Mitra). Ez utóbbi püspöksüveget mintáz. Az alsó korona már önmagában korona volt, a felső ív és a mitra csak később került rá. Ez szimbolizálja a császári hatalmat. Nyolc liliomos dísz szegélyezi…

Tovább