Marie Antoinette nyakék botránya

Marie Antoinette francia királyné leghíresebb ékszere valódi remekműnek számított, mindazonáltal igazi sorscsapás volt, egyben komoly előidézője a francia forradalomnak. A nyakékhez tartozó kimagasló kvalitású gyémántokat, hosszú évek alatt két ékszerész gyűjtötte össze. Szándékukban állt ugyanis megalkotni  a világ legszebb és legdrágább ékszerét, mely munkásságuk csúcsát jelenthette volna. A mesterek a nyakéket kivételesen nem megrendelésre készítették, úgy gondolták ugyanis, hogy az elkészült ékszer szépsége annyira lenyűgözi majd XV. Lajos francia királyt, hogy gondolkodás nélkül megveszi imádott szeretőjének, Madame Dubarry grófnénak. Az ékszerészek pechére azonban az uralkodó váratlanul elhunyt, így legközelebb 1778-ban kínálták eladásra az ékszert, immár az ifjú királyi párnak. Ám ezúttal sem jártak szerencsével, hiszen a nyakéket borsos ára miatt – 1,6 millió livre, mai értékén körülbelül 13,5 millió euro…

Tovább

Egy csónakban evezünk

Szeretném nektek bemutatni ezt a bájosan romantikus brosst, mely látszólagos könnyedsége ellenére, készítője részéről hihetetlenül sokrétű és magas technikai tudást feltételező kis ékszer. Alkotója az a Carlo Giuliano (1831-95), aki a kor legismertebb ötvösénél, Castellaninál tanult, így vált ő maga is az antik fémművesség világszerte elismert szakértőjévé.  Olyannyira jártas volt az ókori ékszerek területén, hogy még Heinrich Schliemann is hozzá vitte trójai kincseit felértékelés végett. De páratlan elméleti ismeretein túl, Giuliano-t nagyra tartották kimagasló kézügyessége és bravúros technikai kivitelezései miatt. Ékszereire jellemző: -neoreneszánsz motívumok alkalmazása (cinquecentóhoz nyúl vissza) -egyiptomi kultúráért rajong, fáraó ékszereihez hasonló garnitúrákat hoz létre -bizonyos ékszerein mellőzi a színeket (szinte csak fekete-fehér, legfeljebb kék zománc használata) -előnyben részesíti a cabochon (féldomború) csiszolású köveket -általánosságban elmondható, hogy szinte…

Tovább

Hopp, ott egy legyecske az orcádon…

Mouche-nak, azaz légynek hívják azokat a kozmetikai dekorációkat -tulajdonképpen műpöttyöket – melyekkel természetes anyajegyek híján, nők ezrei díszítették arcukat a rokokó korában. Ezek az apró tapaszok általában fekete (ritkán piros) selyemből vagy bársonyból készültek, melyeket aztán ragasztóval rögzítettek a megfelelő helyre. Nemcsak kör alakúak léteztek, előszeretettel használtak csillag, szív, és hold formájúakat is. A mouche-készletre azonban vigyázni kellett, mert könnyen elkallódtak a miniatür szépségpöttyök, ezért speciális dobozkában, ún. flastromtartóban tartották őket. Ezek anyaga lehetett: porcelán, ezüst, zománc, elefántcsont, melyeket aztán gyöngyház, vagy aranyberakással tovább díszítettek. Létezett több rekeszes, kompakt tároló is, melyben külön helye volt a púdernek, ecsetnek és a tapaszoknak. A flastromdivat kezdetben egyetlen darab felragasztásával indult, de ahogy az már lenni szokott, idővel túlzásba vitték. Hamarosan kialakult a…

Tovább

Benvenuto Cellini, a reneszánsz géniusz

Óriási hírnevéről saját maga gondoskodott egy könyvvel, „Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében”, melyet később Goethe fordított le. Kalandos, szenvedélyes életét erős öntetszelgő túlzásokkal ábrázoló önéletrajza a kor érdekes emberi dokumentuma. Érdekből, sértettségből, vagy dühből gyilkosságoktól sem riadt vissza. Élete során többször bebörtönözték, többek között az Angyalvárba is. Rengeteg verekedés, botrány és emberölés fűződik a nevéhez. Ennek ellenére VII. Kelemen pápa több megbízást adott neki. I. Ferenc, francia király megrendelésére pedig elkészíti a híres sótartót/Saliera (ma KHM, Bécs), melyért cserébe a király Petit-Nesle várát adományozta a művésznek. Másik fő munkájaként a firenzei Perszeusz bronz szobrot tartják számon (Loggia dei Lanzi). Érdekesség, hogy Cellini saját önarcképét is elhelyezte a szobor tarkóján. Ebben a korban az ékszerek és ötvöstárgyak…

Tovább

Cloisonné kovscs

  Elképzelhető, hogy ebből két fogalom nem ismerős számotokra: a cloisonné és a kovscs:-) Nézzük meg miről is van szó! Kezdjük a díszítőeljárással, mely a cloisonné (francia szó: rekeszt jelent), más néven rekeszzománc nevet viseli. Ez egy olyan technika, melynek során a fémtárgy/ékszer felületére fémszalagokat, ill. huzalokat forrasztanak, majd az így kijelölt kontúrok közeit zománcanyaggal (vizes üvegporral) töltik ki. A kovscs pedig nem más, mint az oroszok tradícionális ivóedénye. Hasonlóan a mi csanakunkhoz egy füle van, de a kovscs mindig ovál (leginkább csónakra emlékeztető) formájú. Eredetileg medovukát ittak belőle, ami egy fermentált méz alapú alkoholos ital. A 14. században jelenik meg ez az edény, akkor még faragott fa az anyaga, a 19. századtól azonban már nemesfémből készül és különböző díszítőeljárásokat…

Tovább