Történetünk XIV. Lajos udvarából indul, ahol az ifjú király beleszeretett egy gyönyörű udvarhölgybe.
A leány, Marie Mancini, Mazarin bíboros unokahúga volt. A két fiatal már éppen tervezgette közös jövőjét, amikor ahogy az már lenni szokott, az élet közbeszólt.
„Élet” alatt, leginkább a Napkirály édesanyját, Anna királynét és magát a főminisztert, Mazarint kell érteni. Nem nézték túl jó szemmel a kibontakozó frigyet, hiszen ez egy cseppet sem szolgálta volna Franciaország érdekeit. És egy házasságnak ugyan mi más lehetne a célja, mint a diplomáciai kapcsolatok stabilizálása és erősítése…? Romantikus elképzeléseknek ekkortájt nem sok helye volt, és ezt jól belesulykolták Lajos fejébe is. Búcsú ajándékként Marie egy gyöngy fülbevalópárt kapott szerelmétől. Ha gyönggyel lehet szerelmet mérni, akkor ez a lány biztosan megértette, hogy kedvese nagyon szereti őt és nem jószántából hozta meg döntését.
A gyöngyök világában rendkívüli kuriózumnak számítanak a Mancini- gyöngyök, mind méretük, mind súlyuk és formájuk alapján.
Hogy a fülbevaló Marie halála után hova került azt nem tudjuk, legközelebb majd csak 1979-ben bukkan fel egy Christie’s árverésen, ahol 253 ezer dollárért talál gazdára.
A love story egyébként azzal végződött, hogy Marie-t hazaküldték Itáliába (a kísértés esélyét is ki akarták zárni), Lajos pedig nőül vette unokatestvérét, a se nem szép, se nem vonzó ausztriai Mária Teréziát…
Szerző: Alt Andrea, Ékszerről mindent
2019. 12.12.