Biztos mindannyian hallottatok már a XVIII. sz. végét körbelengő gyémánt nyakék botrányról. A fent említett hölgynek: Mária Terézia lányának, egyben XVI. Lajos nejének ehhez ugyan semmi köze nem volt, mégis egybeforrt nevével a galád tett. Marie Antoinettnek ez a skandallum nem jött jókor, mert mind a francia udvar, mind a pórnép körében osztatlan népszerűtlensége csak tovább fokozódott. Sokan állítják, hogy fejvesztéséhez a „ gyémántos balhé” is hozzájárult.
No, de szegény párának nem csak a gyémántokkal nem volt szerencséje, hanem a gyöngyökkel sem… Történt ugyanis, hogy még 1792-ben (dekapitációja előtti évben) megbízott egy hozzá közel álló személyt, nevezetes Lady Sutherlandet (a brit nagykövet feleségét) egy titkos küldetéssel. Ez abból állt, hogy különleges gyöngyökből (és gyémántokból) álló gyűjteményét ki kellett csempészni Franciaországból. A feladat több szempontból is rizikós volt: egyrészt, ha a forradalmi időkben rajtakapnak valakit, amint értéket ment ki az országból, hát nem valószínű, hogy utána egy ejnye bejnyével megússza. Másrészt, ha az akció sikeresen is zárul, a tulajdonos soha nem lehet benne biztos, hogy vissza is kapja javait.
Esetünkben mivel a hölgy diplomáciai védettséget élvezett (férjeura ugyebár nagykövet volt), nem okozott neki nehézséget kicsempészni a jól megpakolt kis szütyőt. Azzal sem lett volna gond, hogy visszaszolgáltassa jogos tulajdonosának (hiszen ízig-vérig úrinőről volt szó), csak sajnos már nem volt kinek…
Hosszú évtizedekig hozzá sem nyúltak eme pompás tengeri kincsekhez, mígnem 1849-ben az egyik lemenőjük, Stafford márki nőül vette bájos aráját, a szintén arisztokrata származású Anne-Hay McKenziet. Erre az alkalomra aztán leporolták a gyöngyöket, és egy tehetséges aranyművesnek köszönhetően elnyerte mai formáját az ékszer.
Szerző: Alt Andrea, Ékszerről mindent
2019. 12. 28.