Az 1790-es évek tájékán megjelenik egy újdonság az ékszerpiacon: a lover’s eye.
Ennek az ékszer típusnak lényege az anonimitás és az intimitás. Hogy miért pont ez a két dolog, az mindjárt kiderül…
Ezek a miniaturák kizárólag kézi festésűek (persze, lábbal tényleg sokkal nehezebb lett volna megfesteni őket… de viccet félretéve: semmiképp nem levonóképesek, azaz matricásak), és vagy elefántcsont alapon akvarellek, vagy papír alapon gouache technikával készültek.
Az aprócska méretű festményeket aztán nemesfém és/vagy drágakő, gyöngy keretbe foglalták be és díszíthettek brosst, gyűrűfejet, kinyitható függőt, de akár szelencét is.
Érdekességként jegyzem meg, ha olyan függelékbe rakták, mely nyitott volt (nem rendelkezett fedéllel, tehát a csiszolt üveg alatt direkt módon látszott a szem), akkor az ékszer hátoldala egy apró rekeszt rejtett, ahol a kedves tincséből egy darabkát tartottak.
Az ábrázolt szem mérete általában pár mm volt, de az 1-2 cm-t sosem haladta meg (attól függően, milyen ékszerbe készült). A szem portrék célja, nem más, mint viselőjét folyamatosan emlékeztetni titkos szerelmére. Mivel a kedves személyét titok fedi, ezért az ábrázolás sem árulhat el róla többet (maximum az orrnyeregből enged egy nagyot keveset láttatni, vagy egy-egy belógó tincs jelenik meg, más arcrész sohasem).
A miniaturát esetlegesen keretező drágaköveknek szintén kihasználták a szimbolikus jelentését.
Így a gyöngy a könnyeket jelenítette meg (talán éppen viszonzatlan a szerelem, vagy horribile dictu elveszítette valaki a kedvesét), a gyémánt erőt és hosszú életet szimbolizál, míg a korall megvédi viselőjét minden bajtól; a gránát pedig eleve az egyik legnépszerűbb drágakő ekkortájt, ezen kívül az igaz barátság jelképe is.
Forrás: Pinterest
Hogy mégis miért gyakoribb kitűzőként és nem mondjuk gyűrűként történő viselése, annak rendkívül profán oka van: a gondos ötvösmunka ellenére is beszivárgott a víz kézmosáskor a fedő üveglap alá, és mivel vízfestékről beszélünk, egyszerűen lemosódott a minta a hordozóról. Ezt elkerülvén, praktikusabbnak tartották nyakban lógatni, vagy a szívük fölé szúrni a kedves szeméről készült portrét. És valljuk be, hol máshol is lenne ennél jobb helye a lover’s eye-nak…?
Szerző: Alt Andrea, Ékszerről mindent
- 08. 28.