Nem, nem úgy, hogy szőnyegcsíkokat aggatnak nyak, kar, derék, stb. köré, bár lehet, hogy az sem nézne ki rosszul és éppen most adtam tippet egy ügyes kezű iparművésznek:-)
Esetünkben másról van szó, ennél jóval szofisztikáltabb a megoldás.
Nem kezdem Ádámnál, Évánál a történetet, de azért vissza kell mennünk az időben egészen a XVI. századig, VIII. Henrik korába. Az ő udvari festője volt ifj. Hans Holbein (1497-1543). Holbein 1531-ben végleg Angliában maradt, ugyanis a Hanza-kereskedők olyan bőségesen ellátták megbízásokkal, hogy esze ágában nem volt visszamenni Bázelbe. Két évvel később megrendelést kapott a királyi udvarból (ekkor még csak a fővadászmestert kellett megfestenie), majd valamivel később, már a zsarnokságáról elhíresült uralkodó portréján dolgozott. Szerencsétlenül (és fej nélkül) járt asszonyai közül szintén megfestett egy párat, csakúgy, mint a korabeli diplomáciai élet nagy alakjait.
Ha figyelmesen szemléljük „Ambassadors” c. festményét, akkor több érdekességet is láthatunk. Most azonban nem a kép előterében elrejtett koponyára (anamorfózis) hívnám fel a figyelmet, hanem az asztalra borított kárpitra, amin támaszkodnak a követek. Nos, a szőnyeg lesz a kulcs a holbeinesque megértésében.
Forrás: Wikipédia
Szőnyegminta híresült már el egy másik nagy reneszánsz festőről is, nevezetesen Lottóról (nem ötös, nem hatos és nem is skandináv:-), hanem az itáliai Lorenzo Lotto: Lotto-szőnyeg). Az északi területeken használt és elterjedt szőnyeg motívumokat pedig Holbein után nevezték el.
De a mi jó Holbeinünk nem csak portrékat tudott ám festeni! Mint a kor művészei úgy általában, tehetséges volt más területeken is. Így mintarajzokat készített ékszerekhez, kezdetben a király kedvesei, majd az új uralkodó, I. Erzsébet számára. Ezek az ékszerek, a Holbein-szőnyegek jellegzetes geometrikus mintázatát idézik. Népszerűsége csupán pár évtizedig tartott, aztán úgy jó erős 300 év elteltével szó szerint reneszánszát élte, ugyanis a neoreneszánsz stílus ismét életre keltette. Ebből a periódusból származik a kiemelt fotó zománc berakásos függője, közepén egy pompás caboshon csiszolású almandinnal.
A holbeinesque megmutatja nekünk, hogy cross-art nem csak a zene világában létezik, számos példa akad rá az ötvösművészet területén is…
Szerző: Alt Andrea, Ékszerről mindent
2019. 12. 12.