Ízlés dolga…, de azért attól is nagyban függ, hogy kulináris örömöknek hódolnánk inkább, vagy egy szép gyémántos ékszer ragadta meg figyelmünket.
A drágakövek világában a baguette ugyanis nem más, mint egy csiszolási forma. Méghozzá egy szögletes, nyújtott táblás csiszolási forma.
Már a XVI. század közepén megjelenik e csiszolás őse (Dos d’âne), mostani, jól ismert formáját azonban majd Cartier-től kapja, 1912-ben. A baguette szó a francia bague-ból jön, amit ma gyűrűnek fordítunk, de a XVII. sz-ig általánosságban ékszert jelentett. Így a kicsinyített képzős változatát „kis ékszernek” fordíthatjuk. Más elmélet szerint a jól ismert kenyérféleségről kapta nevét, hiszen mindkettő hosszúkás formájú…
Az viszont tény, hogy az 1920-30-as években rendkívüli népszerűségre tett szert a baguette csiszolás. Eleve jól passzolt az akkori művészeti mozgalmak ideológiájához, hiszen a baguette, a tradícionális csiszolási formáktól merőben eltérő, szokatlan megjelenésű. Art Deco stílusú ékszerekbe építve pedig „különcsége” még tovább fokozódik.
Elsősorban azok a hölgyek részesítik előnyben, akik az ékszerviseletükkel is szeretnék érvényre juttatni, hogy ők mások, mint a többiek, illetve akik a nagyon letisztult, elegáns formákhoz vonzódnak.
Gyűrűfej középen smaragd csisz. gyémánt, oldalain baguette csisz. gyémántok, platina foglalat
A baguette csiszolású kövek általában 1 karát alattiak, mérvadó tehát inkább kiterjedésük és méretük, nem pedig súlyuk. Mindössze 14 fazettából állnak (szemben a briliáns 58 fazettájával), viszont ezeknek a lapocskáknak nagyon pontosnak kell lenniük, tökéletes illeszkedéssel, ellentétes esetben sokkal látványosabbak a hibák, mint a többi csiszolásnál.
Hibátlan csiszolás esetén csodálatos tüze és diszperziója lesz a kőnek!
Szerző: Alt Andrea, Ékszerről mindent
- 10. 28.