Szeretném nektek bemutatni ezt a bájosan romantikus brosst, mely látszólagos könnyedsége ellenére, készítője részéről hihetetlenül sokrétű és magas technikai tudást feltételező kis ékszer.
Alkotója az a Carlo Giuliano (1831-95), aki a kor legismertebb ötvösénél, Castellaninál tanult, így vált ő maga is az antik fémművesség világszerte elismert szakértőjévé. Olyannyira jártas volt az ókori ékszerek területén, hogy még Heinrich Schliemann is hozzá vitte trójai kincseit felértékelés végett. De páratlan elméleti ismeretein túl, Giuliano-t nagyra tartották kimagasló kézügyessége és bravúros technikai kivitelezései miatt.
Ékszereire jellemző:
-neoreneszánsz motívumok alkalmazása (cinquecentóhoz nyúl vissza)
-egyiptomi kultúráért rajong, fáraó ékszereihez hasonló garnitúrákat hoz létre
-bizonyos ékszerein mellőzi a színeket (szinte csak fekete-fehér, legfeljebb kék zománc használata)
-előnyben részesíti a cabochon (féldomború) csiszolású köveket
-általánosságban elmondható, hogy szinte az összes zománcozási eljárást ismeri és gyakorolja
-kedveli, egyben alkalmazza is az antik technikákat és eszközöket
Végül egy pár gondolat a képen látható melltűről:
18 K aranyból készült a bárkát formázó corpus, ezt díszíti különböző csiszolt drágakövekkel (rubin, gyémánt, smaragd és más berillek), zománccal, valamint gyöngyökkel és félgyöngyökkel. A miniatür figurák (ember pár és gerle pár) adják meg az ékszer elevenségét, melyet csak fokoz a speciális zománctechnika, az ún. ronde bosse (szoborzománc), mikor is a plasztika teljes felületét bevonják zománccal.
2021. 01. 05.
Szerző: Alt Andrea, Ékszerről Mindent