E nevezetes gyűrűt I. Erzsébet, angol királynő készíttette saját maga számára. Az ékszer megannyi titkot és szimbólumot rejt, kezdjük rögtön azzal, amelyik -a gyűrű viselése során- az érdeklődő szem számára láthatatlan marad, hiszen a gyűrűfej hátsó részén helyezkedik el. Egy zománcból megmunkált madarat találunk itt, méghozzá főnixet, mely szimbólum Erzsébethez kapcsolódik a reneszánsz Angliában. A szent madarat az ókori egyiptomiak mitikus erővel ruházták fel, akkortájt ugyanis a Napisten megnyilvánulásának tartották. A legenda szerint, a főnix hosszú élete végén fahéj ágakból fészket épített magának. Miután a nap hevétől szárnyai lángra kapta, egész testével tűzbe merült és porrá égett. Hamvaiból ezután egy új, fiatal főnixmadár kelt életre. E képessége folytán egyedülálló jelenség fajtársai között, csakúgy mint Erzsébet, aki nőként uralkodott emberek milliói felett. Ha számba vesszük azt is, hogy a főnix újjászületése szüzességgel társul, még inkább erősödik a párhuzam.
A királynőnek mind ruhái, mind ékszerei arra voltak hivatottak, hogy világszerte hirdessék a Tudor-ház nagyságát. Ezt a hivalkodó kifejezésformát apjától, VIII. Henriktől örökölte, aki rendre túlcicomázta magát. Egy velencei követ meglepődött amikor az egyik auditóriumon meglátta Henrik drágaköves gyűrűk tömkelegével díszített kezeit; a korabeli itáliai divat szerint ugyanis a rossz ízlés jele volt túl sok ékszert hordani egyszerre. Persze erre fittyet hánytak a szigetországban, de mit is várhatunk azoktól az angolszászoktól, akiket még a pápai excommunicatio sem hatott meg… A Tudor lány osztozott tehát ékszerek iránti rajongásában apjával, különösen ha gyűrűkről volt szó, hiszen azok pont arra a testrészére hívták fel a figyelmet, melyre nagyon büszke volt: hosszú és kecses ujjaira.
Ha egy ékszer lehetne valaki attribútuma, akkor a Chequers gyűrű bizonyosan az angol királynőjé lenne. Abban az időben a gyűrű eleve az identitás hordozója és a hatalom szimbóluma volt. A medálhoz hasonlóan kialakított gyűrűfej a királynő arcélének bas-reliefjét és feltételezhetően az ő édesanyjának, Boleyn Annának zománcozott büsztjét tartalmazza. Mindkettőjük mellképét további drágakövek díszíti, az előbbiét rubin, az utóbbiét gyémánt; mintegy ’ékszer az ékszerben’ hatást keltve. I. Erzsébet profilképe már önmagában szuverenitásának hordozója, hiszen az akkori pénzérmeken egy hasonló portré volt látható, ezeknek kiadása/veretése pedig kizárólag a korona előjoga. Ez a tény segít a gyűrű elkészültének datálásában, melyet így 1575 környékére teszünk.
Az ékszerként viselt miniatúrák nemesen megmunkált keretet kaptak, melyek tovább növelték értékét, és az ábrázolt személy pozícióját.
Az előlapon az ’ER’ (Elizabeth Regina) monogram látható, melyből az ’E’ betűt tábla csiszolású gyémántok, az ’R’-t kék zománc adja. A gyűrűsín külső részén arany alapon rubinokat találunk, a belső, azaz az ujjal érintkező rész gyöngyházból készült . A gyémántok fehér színe és a rubinok vöröse, a Tudor rózsákat, a dinasztikus hatalmat szimbolizálják. Ezen felül úgy tartották, hogy a gyűrűknek (úgy általában véve) olyan további pozitívumai vannak, melyek messze túlmutatnak szépségükön és értékükön. A gyémánt megvédte viselőjét „ellenségtől, vadállattól, mérgező állattól és kegyetlen embertől”. Figyelembe véve azokat a potenciális veszélyeket, amelyek a királynőre leselkedtek, nem meglepő, hogy ékszereinek nagyjából egyharmadát ezekkel a kövekkel díszítették.
A reneszánsz gyűrűk a jegyesség/házasság erőteljes vizuális kifejezői voltak. A Chequers gyűrű gyöngyház betétjének és a gyűrűfejen látható egy szem gyöngyének átható fehérsége a nőiességet és a tisztaságot képviseli. Kerek formájuk és opálos színük a hold képét idézik, kapcsolatot teremtve Dianával, a holdistennővel, aki egyben a népek védnöke a római mitológiában. Mindezek függvényében a gyűrű megtestesíti Erzsébet szeretetét népe iránt és szimbolikus házasságát Angliával.
A másik nőalakkal szemben – akit korábban Boleyn Annaként azonosítottunk- felmerülhetnek kétségek, hiszen Erzsébet édesanyja híres volt hosszú sötétbarna hajáról, míg az ékszeren jól kivehetően vörös hajú asszony látható. (Megjegyzem számos korabeli főkötőt skófiummal –aranyszálas hímzéssel- díszítettek, különösen a homlokhoz közel eső részen, így lehetséges, hogy a tündöklő arany színét akarták visszaadni a világos zománccal. Elképzelhető magyarázatként Parr Katalin neve is felmerül, aki VIII. Henrik hatodik, egyben utolsó felesége volt.
Boleyn Anna mellett a következő érvek szólnak: Erzsébet mindössze két éves volt mikor anyját kivégezték, ezután csak ritkán beszélt, vagy érdeklődött róla. Azonban a gyűrű reprezentálhatja azt, hogy kimondottan ragaszkodott édesanyja emlékéhez, de legalábbis figyelmeztette -mint egyfajta memento mori-, hogy sokkal körültekintőbben járjon el politikai/diplomáciai ügyekben, mint Boleyn Anna.
Parr Katalin személye viszont mégiscsak jobban valószínűsíthető, hiszen Erzsébet egyedül őt fogadta el mostohaanyjai közül. Szokatlanul közel álltak egymáshoz, a kora serdülőkorban lévő lány egy olyan anyafigurára lelt személyében, aki átsegítette az apja és nővére zsarnokságával terhelt időszakon. Henrik halála után Katalin hozzáment régi szerelméhez, Thomas Seymourhoz és mivel a Seymour-ház címerében főnix is szerepel, ez dupla magyarázatként szolgálhat a madár szimbolikus jelenlétére.
Szerző: Alt Andrea, Ékszerről mindent
2021. 03. 12.