Marie Antoinette francia királyné leghíresebb ékszere valódi remekműnek számított, mindazonáltal igazi sorscsapás volt, egyben komoly előidézője a francia forradalomnak. A nyakékhez tartozó kimagasló kvalitású gyémántokat, hosszú évek alatt két ékszerész gyűjtötte össze. Szándékukban állt ugyanis megalkotni a világ legszebb és legdrágább ékszerét, mely munkásságuk csúcsát jelenthette volna. A mesterek a nyakéket kivételesen nem megrendelésre készítették, úgy gondolták ugyanis, hogy az elkészült ékszer szépsége annyira lenyűgözi majd XV. Lajos francia királyt, hogy gondolkodás nélkül megveszi imádott szeretőjének, Madame Dubarry grófnénak.
Az ékszerészek pechére azonban az uralkodó váratlanul elhunyt, így legközelebb 1778-ban kínálták eladásra az ékszert, immár az ifjú királyi párnak. Ám ezúttal sem jártak szerencsével, hiszen a nyakéket borsos ára miatt – 1,6 millió livre, mai értékén körülbelül 13,5 millió euro – Marie Antoinette visszautasította.
Később egy nagystílű szélhámosnő -nevezetesen Jeanne de La Motte grófnő- és férje eszközként használták, hogy óriási összeget csaljanak ki Louis de Rohan bíborostól (aki a királyné kegyét kívánta megszerezni, hogy megkaphassa a főminiszteri posztot). Jeanne elhitette Rohan bíborossal, hogy ő a királyné legfőbb bizalmasa és azt is elárulta neki, hogy Marie Antoinette mindennél jobban vágyik arra a bizonyos nyakékre. A feltörekvő Rohan így nagy nehezen összeszedte az ékszer árát. Ám a turpisság kiderült, a csalásról tudomást szerzett a korabeli hatóság és óriási, nyílt pert indítottak a francia parlamentben a szélhámosnő és társa kézre kerítésére.
A bűnösök ugyanis rendkívül óvatlanok voltak: a nyakéket ugyan darabokra szedték, de azzal nem számoltak, hogy a kor legdrágább és legtisztább gyémántjait tartják kezükben, így csakhamar magukra vonták a rendfenntartók figyelmét. De la Motte grófnő férjének még időben sikerült a 22 legértékesebb gyémánttal Londonba menekülnie, ahol igyekezett túladni rajtuk. Bár a szélhámosnő komoly büntetést kapott (megvesszőzést, tüzes megbélyegzést és életfogytig tartó börtönt), a francia nép nem hitt pazarló királynőjének és a per csak még inkább megtépázta amúgy sem jó hírnevét (ekkortájt már Madame Deficit néven kezdték emlegetni). Marie Antoinette renoméja helyreállítása végett, igyekezett kiadásait csökkenteni, de ekkor már túl késő volt. Tovább rontott a helyzetén, mikor de La Motte grófnő kiadta önigazoló emlékiratát, amelyben minden felelősséget a királynéra hárított.
A soha senki által meg nem rendelt ékszert végül sosem fizették ki és csillagászati ára mellett egy életet is követelt; ugyanis, ha közvetetten is, de hozzájárult a francia forradalom kitöréséhez és így a királyné halálához.
2020. 01. 07.
Szerző: Alt Andrea, Ékszerről mindent