A szűz királynő

I. Erzsébet (1533-1603) A királynő meghatározó szerepet töltött be a reneszánsz kori Anglia divatjában, amely követte a spanyol udvar által diktált trendet. Erzsébet köztudottan magas és karcsú volt, jellegzetes fűzőt viselt, mely még inkább hangsúlyozta derekát, arcát hófehérre festette, hogy egykori himlőjének nyomait eltüntesse.   Uralkodása idején nagyszámú állami portré készült róla, melyeken gyakran jelenik meg burkolt, vagy kevésbé leplezett formában a katolikus egyháztól való elszakadás igénye, hiszen hol a spanyol armada pusztulása szolgál háttérként, hol Erzsébet ruhája és ékszerei utalnak független törekvéseire. Előszeretettel használt ugyanis igazgyöngyöt (Szűz Mária szimbólum) mely azt sugallja, hogy a Szent Szűz kultusza helyébe immár a szűz királynő adorációja léphet. A Ditchley-portrén (1592.) egy tetőtől talpig felékszerezett királynőt látunk, olyan fölényes terjedelmű ruhában, mely szinte…

Tovább

Aranygyapjas rendjel

Az Aranygyapjas rendjel története Jó Fülöppel, Burgundia urával kezdődik, aki 1422-ben nem fogadta el az angol Térdszalagrendet (árulásnak tartotta hűbérura, a francia király ellen), inkább egy „saját kitüntetés” létrehozásáról álmodott. Fülöp herceg 1430. január 10-én váltotta valóra nagy álmát Bruggében (mai Belgium), ahol megalapította az Aranygyapjas rendet. Tette mindezt a burgundi uralkodóház hírnevére, a Boldogságos Szűz és Burgundia védőszentje, Szent András apostol dicsőségére. A rend létrehozása egybeesett Izabella portugál hercegnővel történő frigyre lépésével. A rendalapító új keresztes hadjárat megindítását és Jeruzsálem felszabadítását tervezte. A rend tagjai azok az előkelő, nemesi származású férfiak lehettek, akik a keresztény vallás erősítése érdekében teljesítettek szolgálatot. Az Aranygyapjas rend jelvénye a középkori gyakorlatnak megfelelően egy szimbolikus állat alak volt: arany kos(bőr), mely stilizált, kékzománcos, lángokat…

Tovább

Vaslady, akiről egy ékszert neveztek el….

Ferronniére-nek hívjuk azt a vékony fejpántot, mely a reneszánsz korabeli hölgyek homlokát díszítette. Anyagát tekintve lehetett selyem, bársony, – vagy bőrpánt, netán fémszalag, melyet középtájon apró ékszerrel (nemesfém foglalatba épített csiszolt drágakővel) díszítettek. Később a 19. sz-ban újraéledt a ferronniére-ek divatja, de itt szalag helyett gyöngysort helyeztek a fejre, melyet nem ritkán lecsüngő gyémántok szegélyeztek. Ekképpen már nemcsak nappali, hanem esti viseletként is funkcionált az ékszer.   Eredete és az ékszer elnevezése a XVI. sz. elejéig nyúlik vissza: I. Ferenc francia király „La belle ferronniere”-ként emlegetett szeretőjétől származik, aki talán felesége, esetleg lánya volt egy vaskereskedőnek (franciául ferronnier). Más feltételezések szerint egy bizonyos Féron vagy La Ferron nevű ügyvéd hitvese volt. Leonardo da Vinci „La belle ferronniere”(1490-96) című festményén látható…

Tovább

Alma a fájától…

A Cranach név bizonyára mindenkinek ismerősen cseng. Csakhogy itt most nem a reneszánsz festőfejedelemről Lucas Cranachról (1472-1553) lesz szó, hanem modern kori leszármazottjáról, Wilhelm Lucas von Cranachról (1861-1918). Nos, a XX. sz-i rokon sem szenvedett hiányt kreativitásban, ellenkezőleg, szorosan ősei nyomában járt. A ’nagy’ Cranachok  (Lucas és fiai: ifj. Lucas és Hans) a kor kiválóságai voltak, számos arckép fűződik nevükhöz. Hölgyportrék esetén mesterien, már-már plasztikusan adják vissza az általuk viselt ékszereket, így betekintést nyerhetünk egy olyan világba, ahonnan csak nagyon kevés ékszer maradt ránk (megsemmisültek, beöntötték őket, vagy egy későbbi kor ízlése szerint átalakították). Id. Lucas Cranach: Salome Keresztelő Szent János fejével, 1530-as évek; Budapest, Szépművészeti Múzeum Az ifjú Wilhelm Lucasra feltehetően nagy hatással volt a festődinasztia alapítója, hiszen szakmai…

Tovább

Ha Art Nouveau, akkor René Lalique

Engedtessék meg, hogy rögtön exkuzálással kezdjem ezt az írást, de mérhetetlenül elfogult vagyok R. Lalique-kal kapcsolatban… Személy szerint, a legnagyobb Art Nouveau ékszerésznek tartom. Mind tervezés és kivitelezés, mind anyaghasználat területén géniuszi kreativitás és precizitás jellemzi munkáit. 1860-ban születetett a franciaországi Ay-ban, mely egy szőlőültetvényekkel borított kis falu (olyan jól ismert pezsgőmárkák otthona, mint a Veuve-Clicquot, és a Moët et Chandon). Véleményem szerint ez a nyugodt környezet, a lokális flóra –és fauna szeretete, -ismerete meghatározó lesz későbbi munkásságában.                         16 éves korától két évig élt Párizsban, ahol a híres-neves Louis Aucocq ékszerész tanonca volt, majd Londonban a Sydenham Art College növendéke lett. Ezutánvisszatért a francia fővárosba, ahol ékszereket, tapétákat,…

Tovább